Meddőség III.- Mesterséges megtermékenyítés - Szülni jó! Dr. Dékány Ágnes szülész-nőgyógyász lapja

Meddőség III.- Mesterséges megtermékenyítés

Tartalomjegyzék

Több részes cikksorozatunk végén a kivizsgálások, apróbb otthoni lehetőségek után az orvosi segítségnyújtás lehetőségeit tekintenénk át, elsősorban a mesterséges megtermékenyítés formáira kitérve részletesebben.

 

 

I, Hormonális eltérések helyreállítása, gyógyszeres lehetőséggel.

Műtéti és egyéb komolyabb beavatkozástól mentes lehetőség, a hormonális gyógyszerek alkalmazása. Azon esetekben adható, ha egyértelműen csak hormonális eltérés igazolható, a szervek épsége mellett. Sokszor 1-2 hónapos kezelés után a várva várt gyermekáldás megérkezik. A hormonális gyógyszerek hosszabb idejű alkalmazása nem kívánt mellékhatásokat is eredményezhet, ezért orvosi kontroll, a szabályok betartása, és a páciens fegyelmezett együttműködése, elengedhetetlen a sikeres, és biztonságos alkalmazás érdekében.
II, Műtéti beavatkozások:

A kivizsgálások során előfordulhat, hogy akár a feleségnél, akár a férjnél olyan eltérés igazolódik amely műtéttel orvosolható, és ezáltal a megtermékenyülés, vagy a már megfogant gyermek kihordása elősegíthető. Ezen műtéti beavatkozásokra, esetenként akkor is szükség lehet, ha mindezek mellett a várandósság spontán létrejötte nem tud megvalósulni, de a kihordás sikeressége ilyen módon biztosítható. Tekintettel arra, hogy ezen műtéti lehetőségek tárháza igen nagy, és meghaladja ezen cikk kereteit, valamint minden esetben egyénileg mérlegelendő így ezekkel további részletességgel most nem foglalkozunk.

III, Mesterséges megtermékenyítés (asszisztált reprodukciós módszerek) különböző formái. Cikkünkben ezzel a sokak által részleteiben nem ismert lehetőséggel, ennek formáival, alkalmazhatósági területével, előnyeivel, hátrányival szeretnénk részletesebben foglalkozni.

 

Az asszisztált reprodukciós eljárások közül a leggyakrabban alkalmazott, és a legkisebb beavatkozást igénylő eljárás az úgynevezett:


1, Intrauterin inszemináció (ondófelhelyezés).

A módszer lényege: A méh üregébe a megfelelő eljárással átmosott spermát egy vékony cső segítségével az ovulációhoz minél közelebbi időpontban helyezik fel. A megtermékenyülés orvosi beavatkozás nélkül történik meg. Az eljárás csak azt a spermiumszám veszteséget küszöböli ki ami a spontán együttlét során a spermiumnak a hüvelyből a méhbe jutása során következik be.


Alkalmazhatósági terület: azokban az esetekben, ha a női nemi ciklus rendszeres, és normálisnak tekinthető, a peteérés vagy spontán, vagy gyógyszeres kezelésre elősegíthető, a petevezetők épek, és a méhüregben eltérés nincs. A férjnél csökkent hímivarsejt szám ellenére egy bizonyos mennyiségű és minőségű hímivarsejt jelen van. Elsősorban kis mértékű hímivarsejt szám eltérés esetén alkalmazható módszer. Amennyiben a férjnél akár műtét akár valamely más betegség miatt hímivarsejt az ejakulátumban nem mutatható ki és a herékből sem nyerhető akkor az idegen „spermabankból” nyert minta alkalmazása is szóba jöhet.

Előnyei: Általában nem szükséges hormonális kezelés. Kis beavatkozás, ami a hölgy részéről egy nőgyógyászati vizsgálattal megegyező megterhelést jelent. A megtermékenyülés orvosi beavatkozás nélkül a természetes módon jön létre. Növeli a megtermékenyülés valószínűségét alacsonyabb spermaszámmal rendelkező, de egyebekben egészséges házaspár esetén.

Hátránya: A meddő párok csak kis százalékában nyújt tényleges segítséget.

2, In vitro fertilisatio

Ez a megnevezés, több féle eljárási lehetőséget foglal magában, ezeket az apró, de lényeges különbségekkel bíró beavatkozásokat nevezi a köznyelv lombik bébi programnak. A különböző eljárások hasonló lépcsőket használnak, de lényeges eltérések is adódnak. Először az azonos lépéseket tekintenénk át, majd a részletekben merülnénk el egy kicsit.

Minden In vitro megtermékenyítést igénybe venni kívánó házaspárnak fel kell keresni egy olyan centrumot, ahol ennek több féle változatával is foglalkoznak. Ide együtt ellátogatva az ott dolgozó orvosok részletes, szóbeli és írásbeli tájékoztatást adnak arról, hogy mik a feltételei annak, hogy ilyen segítséget kaphasson a pár a gyermekei megfoganásához, megszületéséhez, valamint ez a tájékoztató részletesen foglalkozik az esetleges veszélyekkel kockázatokkal, lehetőségekkel.

A részletes megbeszélés, a szükséges okiratok beszerzése után kezdődhet maga az orvosi beavatkozás, ami minden esetben a hölgy petefészkeinek hormonális stimulálásával kezdődik. Hormonális gyógyszerek (legtöbbször injekció formában) napi, akár többszöri adagolása révén előidézik azt az állapotot, hogy a petefészkekben nem egy, hanem mindkét oldalon több petesejt induljon érésnek. Ezzel az eljárással elérhető, hogy a szokásos, és természetes havi 1-3 petesejt érése helyett nem ritkán 15-20 petesejt is megérjen egy ciklus alatt. A gyógyszeres kezelést sorozatos ultrahang vizsgálat, szoros orvosi megfigyelés teszi biztonságossá, kontrollálhatóvá. Amennyiben a női szervezet jól reagál a hormonális stimulálásra, azaz se nem túl kevés, se nem túlságosan sok petesejt érik meg ami miatt a további hormonális kezelést esetleg le kellene állítani, akkor a ciklus 14-16 napja körüli időben a beavatkozás második fázisa kezdődik.

A petesejtek műtéti eltávolítása. A petesejteket egynapos műtét kapcsán felületes altatásban, műtéti körülmények között, a hüvely felől speciális ultrahang vezérelt tű segítségével távolítják el a női petefészkekből. A legtöbb centrumban csak reggel kell bemenni éhgyomorra, és délután kísérettel az intézmény elhagyható. A műtét során egyesével eltávolítják a petesejteket, és mindegyiket külön, speciális táptalajjal bíró edénybe helyezik.

A beavatkozás után 1-6 órával a férj frissen leadott és előkezelt ondófolyadékával, megtörténik az üvegben ( innen az eljárás latin és a köznyelvi neve is) a megtermékenyítés. Minden petesejt mellé meghatározott mennyiségű spermát helyeznek megfelelő körülményeket (hőmérséklet, páratartalom stb.) biztosítva, és így megtörténik a megtermékenyülés.

Ellenőrzik 12-20 óra elmúltával a megtermékenyülés megvalósulásának a tényét, annak helyes megtörténését. Majd az előre meghatározott laboratóriumi szabályok szerint járnak el a nem jól, vagy az egyáltalán nem megtermékenyült petesejtek esetében. ( ez jelentheti a nem megtermékenyült petesejtekkel a megtermékenyítés újabb próbáját, a hibásan pl több hímivarsejt által megtermékenyült petesejtek megsemmisítését, továbbtenyésztését, mélyhűtését, illetve esetleges kísérleti célú felhasználását)

A megtermékenyült és jól osztódó petesejtek (praeembriok) méhüregbe történő visszahelyezése a petesejt eltávolító műtét utáni 2.-4. napon történik. Szintén műtői, steril

körülmények között, azonban nem altatásban, hiszen itt a méhüregben történik meg a praeembriok visszahelyezése és ez egy nőgyógyászati vizsgálatnál nem, vagy csak valamivel több kellemetlenséget jelent a hölgnek. A méhüregbe visszahelyezett preaembriok számáról az embriológus véleményét kikérve és meghallgatva a házaspár kérését figyelembe véve a műtétet végző orvos dönt. Általában 3, ritka esetben 4 vagy 2 praeembrio kerül visszaültetésre.

Ezzel rokon módszer, amikor a praeembriokat nem a méhüregbe, hanem a petevezeték(ek)be laparoscopos műtéti beavatkozás segítségével helyezik el. Az eljárás nevének rövidítése TET, ezzel megegyező, eljárást ZIFT rövidítéssel jelölik abban az esetben, ha nem praeembriot, hanem a zigótákat (időben a megtermékenyítéshez közelebbi életállapotot nevezzük így) helyezik be a petevezeték(ek)be.

ICSI rövidítéssel jelölik azt az utóbbi időben nagy áttörésnek számító, és ezáltal igen elterjedt eljárást, amikor rendkívül kevés, gyakorlatilag pár darab hímivarsejt elégséges lehet a megtermékenyítéshez. Az eljárás lényege az, hogy a petesejt és hímivarsejt találkozása nem az előbb leírtak szerint üvegben ugyan, de mégis spontán törénik, hanem az embriológus szakember a petesejtet megfelelő kezelés után gyakorlatilag egy darab, általa kiválasztott, „megfogott” hímivarsejttel megtermékenyíti, azaz beleszúrja egy tű segítségével (mikroszkopikus méreteket kell elképzelni) az előkészített hímivarsejtet, az előkészített petesejtbe. A képen pirossal bekarikázva a tűben a kiválasztott hímivarsejt látható. A petesejt másik oldalán látható eszköz csak a petesejt megtámasztását szolgálja.

 

A visszaültetésre nem került preaembriok sorsáról írásos nyilatkozatban a házaspárnak kell döntenie, és a laboratoriumnak eszerint kell eljárnia. Ez a döntés lehet a praeembriok fagyasztása, és ezen visszaültetés sikertelensége esetén, egy következő ciklus valamelyikében ismételt próbálkozási lehetőségként történő visszahelyezés a méhüregbe, adományozhatók a praeembriok más meddő házaspár részére, valamint kutatási céllal felajánlhatók.

 

A tudomány mai állása lehetővé teszi azt, hogy a pár kérésére a visszahelyezést megelőzően a praeembrio 8 sejtes állapotában a praeembrioból genetikai vizsgálatokra sejtet vegyenek ki a praeembrio életképességét nem befolyásolva. Ilyen módon ebből a sejtből bizonyos ismert, és vizsgálható betegségekre szűrés végezhető, és csak az erre nézve egészséges preaembriok kerülnek visszahelyezésre. Természetesen ez az eljárás rendkívül kényes etikai kérdéseket von maga után.

A praeembriok visszahelyezését követően pár óra ágynyugalom után a hölgy a kórházból távozhat.

A beágyazódás, és így a terhesség tényének kimutatása vérből, terhességi hormonszint meghatározással történik. Ez a legkorábban, és a legnagyobb biztonsággal igazolja a preaembrio(k) megtapadását a méhüregben, azaz a terhesség megfoganását. Már a visszaültetést követő 7-9 napon egyértelműen igazolható a várandósság ténye. Ezt követő hetekben ultrahang segítségével az embriók szívműködése, és száma a gyermekáldás látható bizonyítékai is megjelennek.

Az előzőekben említett eljárással rokon, mégis eltérő eljárást GIFT rövidítéssel jelölik. Ennél az eljárásnál a női és férfi ivarsejteket a petevezeték(ek)be helyezik be, műtéti körülmények között. Az eljárás során a petefészek stimulálása az előbb említettel megegyező módon zajlik, a petesejtek nyerése nem hüvelyi úton, hanem laparoscopos műtéti eszközzel történik. A petesejtek kinyerését követően maximum 4 petesejtet a megfelelően előkészített hímivarsejtekkel együtt fecskendezik a petevezetőkbe, és a megtermékenyülés itt jön létre. Amennyiben 4-nél több petesejt nyerhető a petefészkek stimulálása során akkor a fennmaradt petesejtek sorsáról a pár írásos formában dönt. Az előzőleg említett eljárásoknál ritkábban alkalmazzák, a kontrollálhatóság hiánya miatt, mivel a megtermékenyülés testen belül és nem ellenőrzött módon történik.

A mesterséges megtermékenyítés összességében minden olyan párnál alkalmazható akiknél vagy saját, vagy adományozott ivarsejtekből praembrio valamely eljárást alkalmazva létrejön, és a hölgy méhébe az behelyezhető. Azaz megtörténik a megtermékenyülés, és a hölgy méhének állapota alkalmas arra, hogy a preaemberio ott megtapadjon, és a hölgy a gyermeket kihordja, és megszülje. Amennyiben a női méh nem alkalmas erre akkor ez mint gyakorlatilag egyetlen teljesen kizáró tényező lehet csupán akadálya a módszer kivitelezésének.

Előnye az eljárásnak, hogy a technika felfedezése, és elterjedése előtt sok olyan házaspár volt akinek nem lehetett gyermeke, most ezen párok az örökbefogadás mellett, vagy helyett egy másik alternatívát is választhatnak. A mesterséges megtermékenyítés aprólékos eljárását olvasva gondolhatnánk, hogy itt a gyermekáldás valószínűsége 100%, de valójában az ilyen módszerek alkalmazása a minden tekintetben egészséges párok megfelelő együttlétéből való gyermekáldás foganásának a valószínűségét közelíti meg, de sok esetben jóval alatta marad.

Hátránya: Sajnos sok hátránya van az eljárásnak, különösen akkor, ha az élet és magzatvédelmi szempontokat is figyelembe veszünk. Nézzük sorban előszőr az orvosi jellegű nehézségeket.

1, A hormonális kezelés okozhat komplikációkat az egyszerű, de sok hölgy életét megszomorító plussz kilóktól az akár műtétet igénylő veszélyes állapotokig.

2, A petesejtek műtéti eltávolítása kellemetlen, fájdalmas beavatkozás, ahol szintén kell számolni esetleges műtéti szövődményekkel.

3, Pszichésen nagyon megterhelő lehet az eljárás, ugyanis sokszor az első beültetésig is hónapok telnek el, mire a megfelelő számú petesejt megérik, ezek meg is tudnak termékenyülni a megfelelő számú hímivarsejt jelenlétében, és a megtermékenyült petesejtek megfelelő módon osztódásnak is indulnak. Ezen lépések közül bármelyik nem ideálisan történik, akkor az arra a ciklusra fordított idő, fáradtság, kellemetlenség, és pénz elvész. Amennyiben mindezek a dolgok szépen alakultak és a megfelelő számú praeembrio visszaültetésre került a méhbe, akkor a hölgy olyan gyógyszereket szed, amik a menstruációt nem engedik bekövetkezni, azaz a méh nyálkahártya nem lökődik le, ez pszichésen és testi tünetekben is a terhesség érzetét adja. Azonban sajnos előfordul, hogy valós várandósság nincs, így a lelki megterhelés a vérvételek, és az ultrahangok során elég jelentős. Amennyiben nem történik meg a beágyazódás, akkor az eljárás jellegétől a gyógyszerek fajtájától, a család kérésétől egészségi állapotától függően több kevesebb várakozási idő szokott eltelni, egy újabb próbálkozásig.

4, Iker terhesség megfoganásából származó testi, lelki nehézségek

5, Az eljárás csak maximális kapacitással -értem ez alatt, hogy amennyi petesejt csak nyerhető, amennyit csak lehet megtermékenyítsenek, ebből minél több egészségesnek tűnő (max 4) praeembriot visszaültetve- éri el a fent említett sikerességi értékeket.

6, Az eljárás nagyon költséges. A TB bizonyos igazolt betegségek esetén a meddő párnak biztosítja az eljárás orvosi és eszközben adódó költségeit 3 vagy 6 esetben -ez az elmúlt időszakban többször is változott-, azonban a gyógyszerek költségei minden esetben a házaspárt terhelik ami akár a fél millió forintot is elérheti egy ciklus során. Amennyiben a TB által finanszírozott esetszámban nem jön létre a várandósság, akkor a párnak a további asszisztált reprodukciós eljárások igénybevételéhez az orvosi, a műtői, a felhasznált eszközök stb. költségeit is önerőből kell állnia.

Élet és magzatvédelmi szempontokat figyelembe véve mindenkiben más, és más érzések, nagyon szubjektív vélemények alakulhatnak ki ezzel az eljárással kapcsolatban. Kinek van joga ilyen módon beavatkozni, egy ilyen összetett, és bonyolult mechanizmusba? Kinek van joga az ICSI kezelés során kiválasztani azt a bizonyos hímivarsejtet? Kinek van joga szelektálni, hogy melyik jól osztódó kis emberpalánta kapja meg az esélyt az anyaméhben? Kinek van joga dönteni arról, hogy melyik betegségre szűrjék az éppen csak osztódásnak indult kis életeket, és milyen betegségeket hagyjanak figyelmen kívül? Hogyan dönthet egy házaspár a már megfogant, visszaültetésre nem került, de a körülmények között életképtelen gyermekeik sorsáról? Végül kinek van joga eldönteni azt, hogy ha a tudomány már lehetővé teszi, hogy egy egyébként gyermektelen házaspár is saját gyermeket vállaljon, hogy ezzel a lehetőséggel ne éljenek?

Nehéz kérdések... Minden házaspárnak, és minden szakembernek akik ezzel az eljárással akár csak gondolati szinten is kapcsolatba kerül egyénileg kell megválaszolni őket. Remélem a válaszok könnyebb meghozatalához a tisztánlátáshoz segített ez a cikksorozat.

 

 

Feliratkozás hírlevélre

Ne maradj le hasznos cikkekről, írásokról! Iratkozz fel hírlevélre!
Használati feltételek
© 2024 Szülni jó. Minden jog fentartva.

JBounce

További érdekes cikkek!!

Emailben kaphatsz még hasoló tartalmakat, csak add meg az email címed lent!!

Ha érdekel a téma iratkozz fel hírlevélre! Értékes cikkeket videókat is osztok meg, amiknek egy része csak hírlevélben ovlasható!

 

x